A hivatalos dokumentumok szerint 1613 óta működött Jákon fazekascéh, azonban a kézműves mesterség hagyománya ennél jóval régebbi gyökerű. Egyes feltételezések szerint már az ókorban is bányásztak agyagot a településen. A jáki fazekasság virágzása idején volt idő, amikor 69 jáki fazekasmester hajtotta a korongot. A mesterség évszázadokon át apáról fiúra szállt.
A jáki fazekasságnak három dolog kedvezett
- Kétfajta agyag lelőhely volt a faluban
- Nagyvárosok közelsége
- Az égetéshez szükséges olcsó tűzifa is rendelkezésre állt
Milyen volt a hagyományos jáki kerámia?
A jáki fazekasok mindig is elsősorban használati tárgyakat készítettek. Kedvelt volt a fröccsentett, szétspriccelt máz, a domborműves díszítés, de különböző mázakkal motívumokat nem igazán festettek. A tejesfazekak oldalára keresztet írtak: óvó-védő, rontásűző jelképként – az is jellemző volt, melyik család hogyan rakta fel. Nem köcsögöztek, tejesfazekat csináltak.
A jáki fazekasság hanyatlása és vége
A szakma akkor kezdett hanyatlani, amikor az 1800-as években megjelent a konyhákban a sparherd, melegített vaslapon kezdtek el főzni. Ezzel egy időben megjelentek a paraszti háztartásokban a zománcozott öntöttvas főzőedények, nem volt már tömeges igény a fazekasok termékeire.
A háború előtt a feljegyzések szerint már csak 6-an foglalkoztak fazekassággal.
A legutolsó időkben, az 60-as évektől már csak hárman osztoztak jákiak a piacon. Tóth Ferenc vitte a Fő téren az idegenforgalmat, díszes iparművészeti tárgyakat készített. Takács Lajos piacozott. A harmadik tradicionális nagy család Jákon Némethék voltak: ők a virágcserépre álltak rá. Akkoriban a Kertész TSZ nagy mennyiségben vette meg ezeket. Némethék kitalálták, hogy présgépekkel hogyan lehet agyagból tömegesen virágcserepeket készíteni.
Némethék évtizedek óta nem foglalkoznak már a mesterséggel, Tóth Ferenc családjában sem vitte senki tovább a hagyományokat. Takács Lajos pedig több éve végleg abbahagyta a piaci árulást. Pedig az ő családjában 1826 óta folyamatosan voltak jáki fazekasmesterek, apáról fiúra szállt a mesterség.
Az egyik utolsó jáki fazekas, Udvardi Balázs, aki műtárgyvédelmi asszisztensként a Savaria Múzeumban dolgozik.
Pais-Horváth Szilvia is csaknem harminc éve foglalkozik kerámiázással. Évtizedek óta Jákon él, a helyi Jáki Nagy Márton Általános Iskolában 20 éve tart kerámia szakkört, ahol igyekszik a helyi általános iskolás gyerekekkel megszerettetni ezt a sokszáz-éves gyönyörű hagyományt.
Forrás:
• Pais-Horváth Szilvia: Javaslat „A jáki fazekas hagyomány” értéktárba történő felvételéhez
• Fábián Gyula: A Jáki gerencsérek – A Vasi Szemle Könyvei 1. (Szombathely, 1934)
• Pais-H. Szilvia: Az utolsó jáki fazekas is abbahagyta a piacozást Szombathelyen – 400 éves tradíciónak lett vége (I. rész)
• Pais-H. Szilvia: Volt idő, amikor 69-en hajtották Jákon a korongot, ma jó ha ketten – itt a vége (II. rész)
• A jáki fazekasság múltja a Savaria Múzeum fotóarchívumában
MELLÉKLETEK
Jáki gerencsérek a falu szélén
Egy jáki fazekas udvarán, száradó cserepekkel (Forrás: Savaria Múzeum)
Takács József jáki fazekas
Jáki fazekas (Forrás: Savaria Múzeum)
Jáki fazekas (Forrás: Savaria Múzeum)
Jáki céhkorsó
1934-es közös kiállításon a jáki fazekasok
A jáki fazekasok eszközei (Forrás: Nyugat.hu, készítette Mészáros Zsolt)
Tárgyi emlékek (Forrás: Nyugat.hu, készítette Mészáros Zsolt)
Tárgyi emlékek (Forrás: Nyugat.hu, készítette Mészáros Zsolt)
